iskolai vallásoktatás szabályozása: 1. 1908. okt. 23. Gr. Apponyi Albert vallás- és közokt. min. (1906-10, 1917-18) a 106.276/1908. sz. rendelettel szabályozta az áll. isk. vallásoktatást. Elrendelte: a felsőbb o-okban a hittan alapvető elemeit, a szokott imádságokat - az isk. esetleg nem m. nyelvétől függetlenül - m. nyelven is előadják. 1909. VIII. 17: a hazai oláh főpapság szembeszállt Apponyival e rendelet miatt, kijelentvén, hogy azt teljesíteni nem szabad. IX. 4: a nagyszebeni g.kel. ppi zsinat elhatározta, hogy nem hajtja végre a rendeletet. X. 2: Radu Demeter nagyváradi g.k. mpp. rendelete a VKM 1908. évi rendeletének betartására utasított. XI. 16: Apponyi VKM-rendelettel megsemmisítette a g.kel. egyh. kongresszus határozatát. 1914. IV. 24: Jankovich Béla vallás- és közokt. min. (1913-17) 1797/1914. sz. rendelettel hatálytalanította az 1908: hozott rendeletet: „tekintettel a hitoktatás és a hitélet közötti szoros kapcsolatra, megengedhetőnek tartom, hogy az állami és községi, továbbá a magánosok és társulatok által fenntartott népoktatási tanintézetekben, úgy mint az elemi népiskola hat osztályában, a felső nép- és polgári iskolákban, a tanító- és tanítónőképző- valamint a kisdedóvónőképző intézetekben a hitoktatás a tanulóknak anyanyelvén láttassék el” (→szerb népiskolai törvény). - 2. 1949. szept. 5. Az Elnöki Tanács az →iskolák államosítása után 1949:5. sz. törv-erejű rendelettel eltörölte a kötelező, és bevezette a választható hitoktatást, amit 1950. IX. 15: Darvas József vallás- és közokt. min. (1950-51) rendelettel szabályozott. A hitokt-ra jelentkezők létszámát iskolánként minden év IX. 15-ig a min-hez kellett küldeni. A hitokt. megbízást az egyhm. hatóság javaslata alapján a megyei tanács végrehajtó bizottsága adta ki. A hittanórát az utolsó tanítási óra után kellett megtartani. Tilos volt az osztályzás, a mulasztásért nem róhattak ki fegyelmi büntetést. A hitoktató az isk. életében nem vehetett részt, a hittanórán és isk-n kívül a tanulókat semmiféle foglalkozásra nem hívhatta össze. Az isk. szülői munkaközösségi tagjaitól elvárták, hogy a hittani beiratkozás előtt (melynek idejét tévesen, későn v. egyáltalán nem hirdették ki) fölkeressék és a beiratásról lebeszéljék a szülőket. Gyakran az isk-igazgatók, a párttitkárok v. nőmozgalmi önkéntesek nyílt v. burkolt fenyegetésekkel (pl. a továbbtanulás megnehezítése, stb.), lelki terrorral éltek. 88

M. Közlöny 1950. IX. 15. - Balogh-Gergely I:156.